szegedi évek

Rakott irónia

2012-02-02T14:20:00.000+01:00

Ülök az Akadémia kutatóintézetének kantinjában, s miközben a betűlaskás paradicsomlevesem utolsó B betűjét kaparom a tányér széléről arra gondolok, hogy budomány.

Cianobaktériumok politikai nézetei

2012-01-30T11:22:00.000+01:00

Szaros szeminárium, elrontotta a hétvégémet. S, habár nem fektettem bele energiát (ugye az élet kihívásaira mindig gyorsan és időhiányban kell megoldásokat találni, erre készítem magam), állandóan ott volt a fejemben, így az összes nyugatias szorongásom háttérbe került.
Lejár a szeminárium, jönnek a kérdések:

-.....and what about the SOS reactions on a gene level of the cells?
- Excuse me, I didn't get that...SS reactions? Could you repeat it?
- SOS reactions under UV-B stress....
- SS reaction..., what do SS reactions have to do with.....aaaaaaah SOS

...de addigra már mindenki kemény beszédű, egyenruhás emberekre gondolt. Ennél jobban elbaszni valamit már csak úgy lehetett volna, hogy ha egyből sárga csillagot festek a lombikokra.

Egy színtévesztő hétköznapjai

2012-01-11T17:40:00.000+01:00

Végre találtam egy felnőtt analógiát egy általános iskolai alaptételre. Ha az ember rajzórán sárgát kever kékkel, akkor zöldet kap, ugyanakkor, ha betegen, prüsszögés közben böfög, akkor hányik.
Ugyanazt a színt kapjuk.

Vitakör, gömböczel

2011-12-27T20:02:00.000+01:00

Az érvekkel szembeni férfias ellenállás 4 lépése, és ennek az oszcillációjából kirajzolódó szinuszoid görbe, Szombatfalván:

1 - Nem-e? Há az anyád faszát nem! Há süket vagy?
2 - Jajj, te, fogd bé a pofád fiam, meg ne halljam, hogy ilyesmiket beszélsz.
3 - Né, én buta ember vagyok, de nekem van igazam, mert tudom, hogy így van, így szokott lenni.
4 - Jól van na, nem mondasz hülyeséget. Nem ezt mondtam én is? Na, há erről van szó.

Ami új, hogy az "istók faszával" már nem lehet vitát nyerni. Régebb egész jó ütőkártya volt.

Nincs dilemma

2011-12-23T06:44:00.000+01:00

Székelyudvarhelyen semmi sem változott. A kocsik egymás seggében parkolnak, a forgalomban is egymás seggével mozdulnak. A város többi része is análisan fixált.

Az steak

2011-12-20T04:19:00.000+01:00

Piszkosul tud idegesíteni, amikor a magányűző, ünnepi filozofálgatásaim beleszólnak a mindennapokba.
Mondjuk például az alvásba.
Ami igazán rossz benne, hogy a saját hangomat hallom és a saját szófordulataimat, s ez persze csak megerősíti az egyedüllétet.
Egy rendes pucér fotót nem tud készíteni magáról az ember, anélkül, hogy egy Jung neuron le ne köpjön egy Freud neuront.Tiszta kín.

Mit nem látok?

2011-12-16T14:51:00.002+01:00

A végtelen mindig meddő, csak a véges szülhet...és ezáltal végtelen lesz?
A végtelen nem változik és nem újúl, a véges létfeltétele a változás és újulás.
Ha nagy felbontásban nézzük, akkor a végtelen és a véges ugyanaz.
Egy emberöltő mekkora felbontás?

Ezzel párhuzamosan, miért mindig csak emberek között veszem észre a fogkrém-foltot a blúzomon?

Attól függően, hogy hol a nagy és sok

2011-12-16T14:37:00.004+01:00

Az az érzés, amikor ráébredsz, hogy minden más anyaggal egyenjogúan vagy jelen az Univerzumban, és, hogy bármennyire is kalimpálsz rossz irányba, amíg a tudatod tart, része maradsz.

/

Az az érzés, amikor az Univerzum benned van, egy részecske sem mukkan és elhiszed, hogy vákuum az egész.

Gyere ide csillagom

2011-12-06T09:55:00.005+01:00

- Megy a fúziós faszom, gyere te ide - mondja mindegyik csillag az Univerzumban.

Végülis minden a tömegről és a gravitációról szól. Az ismert Univerzum makrovilágában a túlsúly nagyon is sikk dolog. A csillagok, annak ellenére, hogy "vonzóak" és vonzóak is, csak nem tudják maguknál tartani a fotonokat. Na de a fekete lyukak, azok annyira vonzóak ember, hogy minden ragad rájuk.

Ezt kivetítve az emberi társadalomra, vannak emberek, akik vonzóak, és vannak emberek, akik annyira vonzóak, hogy már rondák.
(így eltöröltem az alsóbb kategóriákat, hogy rajtam ne múljon a világbéke)

Ne na

2011-12-03T11:00:00.003+01:00

Lemérjük közösen egy vörös rózsa leveleinek flash-fluoreszcencia kioltás-kinetikáját? - talán a legtöbb romantika, ami elvárható egy kutatótól.

Várok a PCR-re

2011-12-02T17:08:00.002+01:00

Az ember egyetlen valós spirituális élménye a halál (ha megérjük te fiam...).

Igazából ez sem az, mert mint minden más fogalom, az agyunkban születik és nagymamáink szeme fénye ad nekik trónt.
Na, de ki kell emelni, hogy az emberé, mert csak neki van elég és furcsán működő neuronja, hogy ez a fogalom létezhessen. Amúgy a fogalmak felülírják a létezés definícióit, tiszta részecskefizika, egyszer vannak, aztán hirtelen nincsenek, vagy vannak, csak más formában, se tömegük, se térfogatuk, de mégis hatnak. S a másik, hogy az agyainknak ez a formája, amit ismerünk (úgy, ahogy én ismerem Claudia Schiffert...láttam róla képeket), úgy alakult ilyenné, hogy az agyak egymást gyúrták. Nemcsak közösségben változott ilyenné, hanem maga a közösség alakította. S nem csak egy átlagos szerv, 9-17-es rutnimunkával, ez az átkozott absztrakt gondolatokat szűl. Egyáltalán gondolatokat. S na itt van az, hogy mivel ilyen vastagon lehet írni az agyak közti kapcsolatot, akkor kell legyen közösségi gondolat. Nem egy időpillanatra gondolok, hogy milyen édes, hogy ugyanarra gondoltunk, vagy tömeghallucinációra, vagy egyéb marhaságra, habár ki tudja, végülis csak egy gondolat. Százezer éveket átszelő gondolatra agyalok, amit valahogy úgy képezelek el mint egy agyakkal kicsapott széles ösvényt, egy összefüggő egységet. Az agyat, egyén nélkül, ahogy alakul és szűli a gondolatokat. Egységes gondolatokat, mert ez a főösvény, itt agyalnak a túlélők, a zsákutcás, kicsi leágazó szálak mellett.

Szóval a halál. Igazából megtiszteltetés. Amikor az alacsony entrópiájába fektetett energia lassan visszatér magasabb szintekre. S, aztán a Tejút egyik csillaga, klorofill-csatornákon keresztül, megint hajt egyet a bioszférán, s megyünk még egy kört.

Orrban az igazság

2011-08-16T13:36:00.004+02:00

Néha elvesztem a fogást az életen és eltűnnek a kapcsolódó szálak, csak az események maradnak egymagukban, számomra érdektelenül. Ilyenkor megragadok abban az eseményben, amiben éppen voltam és az egész olyan, mintha egy kicsi szigetre száműztek volna.

De persze minden megváltozik, amikor bemegyek az intézeti mellékhelyiségbe, ahonnan szembejön Istók főnök, majd belépve ismételten rájövök, hogy milyen szépen korrelál a súlyosbodó pénzhiány a vezetőség emésztési panaszaival.
Szerintem gyönyörű, ahogy a főnököm görcsbe rándult belei és az emésztetlen ürülékének a szaga újra rálátást nyit számomra a valódi életre, erre a 70-80 nyárra, amiben, megtévesztően, nem csak a gondok fontosak.

Rövidítve a szabályt: a vizeléssel eltöltött idő egyenes arányban csökken az intézet vékonyodó pénztárcájával.

Szőretettel

2011-08-15T17:42:00.003+02:00

Szakáliában, a barbarokrácia gyomrában, zsilettpengékről pusmognak a népek. Azt rebesgetik, hogy a pelyhes anarchisták így próbálják megelőzni, hogy összeakadjon a bajszuk a rendszőrökkel. A hajalom borbély-szektának nevezi őket és óva intik a rendszerető szakállakat a magányos szellőztetéstől. A szőrnyű végkifejletek elkerülése végett mindig párban szellőztessenek, lehetőleg összefonva - áll az új szakállmányban.
Mint mondják, a rendszőr örök életű, a növekedésben van a változás.

Alföldi adrenalin, extrém reggelek

2011-05-30T16:57:00.003+02:00

Életemben először egy valódi akciófilmes jelenetet építhettem volna a hétköznapjaimba.

De aztán beszari voltam és nem hajtottam fel rá, mert ki tudja, lehet, hogy ezek a rámpák tényleg olyan érzékenyek, mint ahogy a filmekben mutatják, s a legkisebb érintésre is a levegőbe repítik az embert, amit aztán dús lángok követnek.

Löttyböttyblöbb

2011-05-23T00:19:00.003+02:00

Emlékszel még arra a jelenetre a Vissza a jövőből, amikor Marty felkerül a színpadra és eljátssza a Johnny B. Goode-ot, és mindenki el van ájulva az új hangzástól? Most én voltam a mindenki, és Marty is. De közben önmagam is maradtam... s egy kicsit mintha Jennifer Lopez is belém költözött volna...ó baszki, zavaros helyzet volt egy ködös héten. Ott álltam az elszívófülke előtt, fogtam a kezemben és Tarantino-s undor ült az arcomon. Mindenki más fos, a kezemben van a világbéke, terített asztal, eutanázia, 42, kérdés és válasz összegyúrva. Nem nagy ügy, én teremtettem. Igen, és még kilométerekre vagyok a lehetőségeim határaitól. Nyugi drágám, jöhetsz velem, barnulhatsz a ragyogásomban.
0,6%-os agaróz gél, a hűtő tetején felejtve, picit sszezsugorodva egy lombikban, épp annyira, hogy, amikor rázom nem esik ki belőle (aztán kiesik és összetörik)
Most még undorodva mosolyogsz rajta, de a következő Lady Gaga az én új hangszeremre építi majd a karrierjét.

Hátat ordítani 1

2011-05-16T02:14:00.002+02:00

Egyet a mából, egyet a múltból, egyet pedig, hogy nagyra nőjek.

Ma letörött a fenekem alól a bicikliülés. Mindegyik darabját hallottam az aszfalton koppanni. Most, hogy a jobb pedál és a bal váltó után az ülés is hiányzik, lassan a lényegére csupaszodik a bicajom. Ebből kiindulva a lényeg nem szimmetrikus, nehéz a szemnek megszoknia, nem azt a megszokott mintázatot nyújtja, amit az agy keres és mégis egyszerű megtalálni benne a szépséget.

Még februárban észrevettem, hogy sapkában úgy néz ki az árnyékom mint Darth Vader:

Elhoztam pár liter virágföldet az intézetből, csak mert szeretek gondoskodni a lotyó növényeimről. Nem csak pár liter, hanem sok liter, és egy nagy kék nejlonzacskóban hoztam haza, amit letettem az előszoba szélébe. És ott is marad, mert piszkosul jó mezítláb rálépni. A hétvégén majd mást is kék nejlonzacskóba csomagolok és mindenre rátaposok. Gázra. (azonos értékű asszociációs elágazások: Gáza, gézre, kakaó)

Egy konferencia könyökjegyzete

2011-02-13T23:20:00.003+01:00

Az egyedüli izraeli, a rovaros pofa, sárga csillagokkal emelte ki a fontosabb oszlopokat az ábrájában. Nem látszott az arcán az irónia szándéka.

A kedves nevetésű spanyol pofa nem tudta türtőztetni magát és minduntalan megelőlegezett egy e betűt a szavaknak (spectrum/espectrum). Ő később kacsát evett vacsorára és ízlett neki. Az átfésült haja messziről természetesnek hatott.

Sunyi mosoly a szikla-finntől, aki olyan erővel nyomkodta a tttttt betűket, mint a negyvenes hölgyek a pattanásokat. Megkérdezték tőle, hogy mire való ez a precíziós kalibrálás; mosolygott; várta, hogy megértsék.

Az also és also a német hölgyikéktől. Lehetett szemelgetni, hogy mikor angol, mikor német használatban kerülnek tálalásra. Ugyanúgy ejtették mindkét esetben. Früher, als ich noch jung war, hab ich alle deutschen in Uniformen angezogen. Nur in Kopf allerdings.

Az idősebb észt néni, aki, használható angoltudás híján, egy egyszerű deleckíj-vel válaszolta meg majdnem hiánytalanul az egyik kérdést.

Az angol pofa, akinek nem kellett mentség ahhoz, hogy előadás közben állandóan széttárja a karjait. Nem éreztem rajta a katolicizmust, mégis mintha folyton a mögötte lévő kereszthez akarta volna igazítani magát. És a tömeg hangulatát.

A cseh srác hónalja. Életem egyik leghosszabb előadása volt. Mintha a NASA tesztelte volna az olfaktórikus tűréshatáromat.

Az esti karaoke. Kurva jó volt. Vajon fordulhatott volna az életem? Igen.

Metakommunikáció

2011-01-31T00:49:00.003+01:00

Hagytam, hogy a szőr ellepje az arcomat, mert vizsgák közeledtek és a tapasztalataim szerint szakállal komolyabban vesznek, mint csupasz arccal (untam borotválni/néha vastagon hidratálja az önérzetet a megváltozott tükörkép).
Gondoltam, hogy mivel az élet egy kísérletes tudomány, le is ellenőrzöm a hipotézist. A feltételek közel optimálisak voltak: két szóbeli vizsga, egymást követő napokon, ugyanazzal a tanárral, ugyanabban a teremben, ugyanabban a napszakban, ráadásul hasonló a tudásszintem mindkét tantárgyból. A terv szerint az első nap szakállal, a második nap csupasz arccal ültem volna a székben, mindkét nap elsőként (köztudott, hogy az egyetimsta arcok érzéketlenné teszik a maradék társadalom agykérgét).
Első nap
Az óra csenget (telefon), a kialvatlan (mert másnap is az lesz) szemeimet a szobám kínozza, a zuhany enyhíti, a maradék képernyőzés ostorozza, a buszmegállós nap kényezteti. Ülök a folyosón, minden részlet a helyén, kezdődjön a tánc - gondoltam, nem is alaptalanul, miután szembesültem, már sokadszorra, a magyarországi diákok konzervatív vizsgaruházatával: öltöny, nyakkendő, kosztüm, báli cipő, s az egészre parfüm, nem holmi hétköznapi hónaljmaszat. Elsőként a székben, előtérbe nyomtam a szakállamat, vezettem vele a tanár szemét, leégettem vele minden fölösleges bolyhot az áporodott lelkéről és 15 perc tánc után megvolt a jeles (nem elhanyagolható sikerélmény 5 sikertelen alkalikus gél után). Olyan ereje volt a szőrnek, hogy a világ egy másik részén tömegesen gyógyította az éhezők halottait. Biztos vagyok benne.
Második nap
Az óra csenget, a kialvatlan szemeket hol a csipatörlő mutatóujjam, hol a sárga kicsi párna takarja. Állok a tükör előtt, a borotva, a terv beteljesítésére készen, a sampon mellett fekszik. Aznap az élezett fémek csak feküdtek a lakásban, gyászosan, ki a szeletelt kenyér, ki a koffeines sampon mellett. Túl nagy volt a szakáll ereje. Ülök a folyosón, a szakállam 50 kilós súlyzókkal zsonglőrködik, a tisztára borotvált (meggyőződésem, hogy mindenhol) egyetemisták idegesen nevetgélnek, pufferelik a közelgő teljesítményüket, azzal, hogy alullicitálják egymást a felkészületlenségükkel. A szakállam időközben telekinetikus csapásokkal kikezdte az épület keleti alapját, a büfében a kakaós csigák jobbra gurulnak. Elsőként ülök a székbe, és miközben a hidegről beszélek, a szakállam sorba köt tíz fekete lyukat szalagmunkára, mindemellett pedig újabb sikerélményt intéz nekem. Mindenki kimerülten dől hátra és a nyakkendőjét lazítja, a szakállt, a Naptól eltakaró fal, az Andokban görgedezik lefelé egy kietlen völgy irányába, törmelék formájában.

A kísérlet meghíusult, a bizonyítékok lehengerlőek.

Az az édes semmi a szkoccs közepén, a lyuk helyén

2011-01-29T20:45:00.004+01:00

Amikor azt mondod, hogy legény, akkor mindig egy logopédus várótermében kiejtett regény jut eszembe, és sokoldalúnak érzem magam.

Légies hírek

2011-01-13T14:33:00.006+01:00

Ugye van két új indiai (s errefel az egyik pakisztáni) srác a csoportban: Abos és Kabos (az álnevek ellenére különbözőbbek már csak kaszt(ni) szinten lehetnének).
Abos lent dolgozik a pincében, ott, ahol én is gyakran forgolódok a sötétben.
Abos mindenféle erőfeszítés nélkül annyi parfümmel képes feldúsítani a levegőt ebben a 30 négyzetméteres helyiségben, hogy a pipetta megáll a levegőben (in mid air mind you, oh Seinfeld, u so funny). Becsszóra. Gyere le basszus, megmutatom.

Balsejtelem

2011-01-13T00:14:00.003+01:00

Először a jobb bokám egy ismeretlen otthoni eseménytől, aztán a jobb csuklóm a túlzásba vitt egerezéstől, most meg a jobb térdem a futástól.
Hadd értelmezzem éjjel egyhez méltóan:

Kedves RögösDög,

Jobbat már ne várj, kifogyott.

Üdv és jobbulást,
Karma

u.i. Azért a helyedben evakuálnám az alsónadrág jobb oldalát.

Improvizelés az agyra

2011-01-10T12:18:00.006+01:00

A természetes szelekció mindenre kivetíthető (úgy, ahogy porcukor is mindenre szórható) viszont sok esetben erőltetett (úgy, ahogy a porcukor is hülyén néz ki egy héján).

Van az embernek egy (bárcsak) gondolata, ötlete, ami sokáig forrott, nyolcvan szálon futott, rengeteg helyről kapott információt, öntudatosra hízta magát a fejben. Akkora adat-háttér sorakozik mögötte, hogy minden feléje érkező érvelést képes visszaverni. A fejlődése során, az újonnan érkező információkat, minden más hozzá hasonló ötletet maga alá gyűrve, magának követeli, lehetőség és az infó minősége szerint magába erőlteti, ő magyarázza. Ragaszkodik a létezéséhez, a sikeres gondolatnak megvannak az eszközei, hogy ezt megtegye. Belőle indulnak ki az újabb, fejlődőképes gondolatok, egészen addig, amíg meg nem jelenik az agyban egy erősebb, határozottabb háttérrel rendelkező ötlet, ami életképesebb a bent lévő populációnál.
A gondolat sikere vagy életképessége pedig a megalapozottságán múlik, azon, hogy milyen eszközöket kap kézhez az agyban (persze eszközök nélkül lehet importálni teljes gondolat-populációkat, ugye népszerűség függvényében, végülis az is mértékegysége a sikerüknek...pfff).
Itt jön az a furcsa dolog, a potenciál, a lehetőségek bordélyháza, az a világnyi információ, amiből, így felnőtt fejjel már kedvére szemelgethet az ember, táptalajt nyújtva mindenféle gondolatnak, gondolat-populációknak, amik végső soron meghatároznak minket, saját magunk és a külvilág előtt (és a sor folytatódik a gondolatok univerzuma felett is).
Változtass meg egy pár elemet a táptalajban, és teljesen más embert kapsz (veszélyes és ilyesztő a közoktatás)/vedd el a táptalajt, és senki se fogja többet kérni (fasza a közoktatás). Dilemma baszki.

Végülis csak egy tényező vagyok a gondolatok "életében", egy veszélyforrás aki néha képes leteríteni vagy elűzni a területről egy domináns egyedet. Tanulni kell hé, s nem csak könyvből, másképp ki vagyok szolgáltatva a szűklátókörűségnek és az ezt uraló töppedt, vigyorgó gondolatnak.

Szóval van egy gondolatom, például ez itt...,hogy mekkora egy önbeteljesítő szarság.

Csak mert néha úgy érzem, hogy nincs hatalmam a makacsságom felett.

Kicsi házhoz kicsi patak

2011-01-07T01:19:00.003+01:00

Ahogy a fekete betűk kiemelkednek a fehér háttérből, ahh, mintha minden fehér volna és a fehérség maga a síkba rendezett mindenség, és a lényeg, varázsszóra elrugaszkodik a fehérséggé olvadt egyvelegből, lerázza magáról a sutaságot, a közhelyek mégcsak a lépcső legalsó fokát sem alkothatják, amin a betűk a szemünk elé másznak, mit másznak, ugranak, és ha jó kezekben van a folyamat és a megfelelő agysejtek elektromos cikázásai parancsolnak erélyesen, akkor a kiemelkedett betűk, megtagadva származásukat, gyönyörű kontrasztot képeznek a mozgásképtelen tömeggel. Értelmet nyernek. A kotyvalékban elvesző jelek, a magasba emelve, ráébrednek az egyén és az öntudat fogalmára, majd kisebb csoportokba társulva parádéznak az elégedett neuronok előtt, akik örömükben tüzijátékként fénylenek fel a sötét koponyában, egy pillanatra megvilágítva a körülöttük lévő fehérséget. úúú, ijesztő...

Szóval ezt a gondolatot próbáltam kivetíteni az emberekre...magamra, és elsején, reggel, egy szál pizsamanadrágban és pólóban, fűzetlen bakancsban, keményen, zokni nélkül, lesétáltam a befagyott patakra mosakodni. Senki nem nézett, de én már emelkedtem a háttérzajból. Sarokkal berúgtam a jeget, kihánytam a törmeléket a lékből, a pólót egy ágra hajítottam (nem helyeztem, hajítottam!) és férfiasan ordítottam. A hideg víz miatt. Már majdnem értelmet nyertem, de biztos akartam lenni a dologban, így kibaszott Rambo-ként, csóré felsőtesttel (pisiltem egyet a kerítés mellett, majd), körbe sétáltam az udvaron - Ez a kontraszt bazmeg, nem játszok a szabályaitok szerint, sebezhetetlen vagyok, a tél közepén, szinte pucéran túrom fel a fagyott havat.

Aztán visszajöttem Szegedre, s most csorgó és mégis állandóan eldugult orral, könnyezve, szemfájósan alvatlankodok.
Úgy ér a taknyom a térdemig, hogy a füleimre csavarva sem fért már el a szobában.

Az élet nem a fejben dől el, hanem ott, ahol kevesebb a vírus.

Jövőkép a jelenből a múltért

2010-12-24T01:15:00.001+01:00

Ha csak egy kicsi, gyűszűnyi, mákszemnyi varázslat is lenne a Földön, már egy ideje lenne időgépem (vagyis még kevesebb ideje, mert ugye az időgéppel...valójában azonnal, sőt mínuszban...óó bassza meg). Annnnyira nagyon kívántam, olyan szenvedéllyel, amilyennel senki még soha nem kívánt, izmot feszítve, lélegzetet visszatartva, minden figyelmemmel erre koncentrálva, hanyagolva az evést, ivást, izzadva és megszáradva, falat nyalva, fát karmolva...és semmi sem történt.

B-terv: Az időgépet már megkaptad és a jelen már a javított változat...óóó..:(

C-terv: A-terv ismétlése.

D-terv: hm?

Történem

2010-12-16T01:36:00.005+01:00

Rossz évszak, rossz nap, rossz emlékek, leül egyet nagyon egyedül.

A rossz ötletek új bevásárlóközpontot nyitottak a szemközti sarokban.

Közelebbről nézve az áruk iható vodkának és narancslének néznek ki.

A csendes agy engedélyével, a magányos test inkubálja a folyadékokat éjszakára.

Az inkubálás sikertelen.

Bűzös gondolatok.

Mese az ünnepekhez

2010-12-13T11:11:00.009+01:00

Dear children, once upon a time, in the loving spirit of the winter season a jolly old man, his thick white beard and the most vivid white bunny strolled along a narrow path in the snow covered elven forest, cutting through the icy cold air with the warmth of their hearts...............(adventure, kindness, moral accomplishments)................and so it happened that not a single fuck was given that day, not one tiny bit.
The end.

u.i.
A vérszegény szegedi havazásban, meglazult csavarokkal jönnek szembe az emberek. Néhányan mosolyognak. Nekik rengeteg húsos, levedző vírus fog bemenni a szájukon.

A hónaljszőrzetes csalódás

2010-12-11T02:55:00.001+01:00

Már nem tudom, hogy egész pontosan mikor adtam fel a reményt, de 15 évesen még minden adandó alkalommal leellenőriztem magam, hogy megjelentek-e már a szuperképességeim. A képregények szerint ideális volt a 12-16 éves időszak és én minden egyes stresszhelyzet után kipróbáltam magam, hogy tudok-e szelet létrehozni és irányítani.
Néha tudtam, de akkor mindig büdös lett.

Központozás

2010-12-05T00:27:00.003+01:00

A hímvessző egy olyan transformer, ami a hideg víz hatására egy kisebb hímvesszővé alakul át. Természetesen álca.

Ugyanakkor:

hímvessző.zip >Claudia Schiffer> hímvessző.exe

Ez történik, amikor a szorongás megszakad egy pár órára és az izzasztó őrület lecsapódik a józan észre.
Nagyon remélem, hogy mindez, az utolsó morzsáig, eredeti, szörnyű lenne osztozni egy gondolaton valaki mással a 7 milliárdból.

Állásajánlat

2010-12-03T01:36:00.002+01:00

Tapasztalattal rendelkező, elhivatott golyókereső szakemberek jelentkezését várom.

Egy teljesen független eseménnyel kapcsolatban szintén alkalmaznék sebészeti szobrászatban jártas személyeket, páros, ellipszoid alakú képletek szögletessé való formázásához. A motivációs levélben kérem egy oldalban kifejteni a "ha szögletes, csak akkor gurul ha rúgják" állítást.

Óhatatlanul

2010-11-27T00:20:00.003+01:00

Ha összeomlik bennem a világ, kívül is össze kell omolnia. Lefekszek a földre, kiterpeszkedve, hogy tartson, ha tovább esnék. Nézem a plafont és hagyom, hogy dübörögjön a dob, csapjon szét minden átkozott gondolatot, nehezedjen rám a cselló, szakadjon szét ez a rohadt, kibaszott világ, omoljon a tégla, hasadjanak a csövek, folyjon, s porladjon minden. Ha az én ép eszem nem maradhat meg, tűnjön el minden más is, ami emberre emlékeztethet.
Öt percig nincs feszültség, kívül is, belül is minden egyenlő a földdel, még csak por sincs, jóleső pusztítás, csak így van értelme a fájdalomnak.
Aztán felkelek és járok. Kész csoda.

A 10118-adik napon

2010-11-25T16:22:00.003+01:00

Az a gerincből, mellkasra előrevetített bizsergő érzés, ami egy akut érrendszeri betegségnek sem a tünete és aminek a december végi ajándékozás, a hazautazás, havazás, csípős, friss levegő, színes sapkák és kesztyűk, csengős dallamok, a piros szín, fenyőillat, mosolyok, színes fények, szegfűszeg és résnyire nyitva hagyott ajtón kiáramló meleg a forrása.

/

Az a gerincből, mellkasra előrevetített bizsergő érzés, aminek a rossz döntéseim a forrása és ami miatt nem tudok aludni.

A szorongás humora

2010-11-24T16:13:00.001+01:00

Mint egy vicc és a poénja. Félrevezet, aztán napokig légszomjasra röhögjük magunkat a csattanón.

Postdoc situation

2010-11-24T15:59:00.003+01:00

Ahogy a pékeknél a liszt ára, úgy a péhádésoknál a védés utáni elhelyezkedés a leggyakoribb beszédtéma. A legtöbben viszont egy öklömnyi dilemmába ütközünk, ugyanis a 3+X évnyi laborozás (ahol X egy pozitív, egész és fájdalmasan nagy szám) után két, egymással ellentétes motivációs tényező hajtja az embereket a nagy ösztönök közül minimum kettő kielégítésére.
Az egyik, hogy ezeket az éveket, csalódott szavak és kétségbeesett pillantások mellett, minimálbérrel jutalmazzák, így a nyugati országokban meghírdetett és ezernyi eurókkal fizetett postdoc állások nagyon kecsegtetőek, sőt létfontosságúak.
A másik tényező a sok év alatt felhalmozódott frusztráció, jelentős eredmények hiánya, a tudomány gyakorlati oldalában való csalódás, egyeseknél gyomorfekély, másoknál ivaréretten jelentkező Tourette-szindróma, pipetta-undor.

Ez a hétköznapokban és a legtöbb hétvégén is úgy jelentkezik, hogy "Kurva algák, mind meghaltok", és ebben benne van a munka és a frusztráció is.

Ez az egész csak egy definíció miatt fontos ami akkor jutott eszembe, amikor ültem a székemben, békésen, nem beleavatkozva a világba, csendes farpofákkal. Közvetlenül Bugs Bunny nyitó mondata a "What's up doc?" után a szerencsétlen de amúgy jóképességű vadász, Elmer Fudd, minden esetben valamilyen butaságot csinál, i.e. postdoc situation = shooting yourself in the face.

Bumm

2010-11-08T11:17:00.000+01:00

Nő a férfi arcom

2010-10-21T12:13:00.006+02:00

Családon belül hagyománytisztelő vagyok: lakodalmakra és keresztelőkre ízléstelen ajándékokkal érkezünk, Szombatfalván az ebéd pontban kettőkor kezdődik (aki éhes, az ott van), a legfiatalabb véleménye csak dekoráció (az enyém), nincs az az időjárás, ami miatt ott maradna a fán a nyüves alma, vagy az a két szem dió, ha egymás mellett dolgozunk, akkor leordítjuk a deszkáról a gyalulnivalót.
Így történt, hogy 1-2 éve szorgalmasan nekikezdtem a kopaszodásnak, az ember ugye legyen előrelátó, 50 évesen már közhely, 30 felé még családi hagyomány.

Ma ülök a fodrásznál, vázolom az elképzelésem (a szemben lévő tükörtől jobbra, a falon, egy poszter, egy negyvenes, vonzóan öszülő, dús hajzatú férfiról, akinek az arca helyére önkéntelenül is befotosoppoltam az enyémet), mire közbeszól a fodrász, hogy "inkább ne vegyünk le annyit az elejéből, mert amúgy is nagy homlokom van és nem állna jól".
-Tudja mit mondanak a nagy homlokú férfiakról, ugye? - kezdtem el elbaszni a viccet gondolatban.
-Nem, mit? - szolgáltatódott ki a fantáziámnak a néni.
-Hát, hogy nagy a lábuk! - néztem rá a hosszú csövű hajszárítóra.
-Viszont kisebbnek néz ki az orruk a nagy bőrfelületen - headshot-olt a néni a saját gondolataimban (kicsi gondolkozás után rájöttem, hogy nincs igaza, de abban a pillanatban, még ha csak a fejemben is történt, vereség volt).
Egyre több arcom lesz.

(És egy kicsit el is rontotta a néni, éppen annyira, amennyire az ingerküszöböm megengedi.)

Idő, szakít, előkészület, nosztalgia

2010-10-20T15:22:00.001+02:00

Ami az intézetről évek múlva is eszembe fog jutni: a tudomány bölcsője, ahol gondosan, még hétvégén is, szop(t)atnak.

Ami a szop(t)atásról évekkel ezelőtt is eszembe jutott már: most nem áll (pfffhgrrr) össze a kép, de majd lázas igyekezettel átnyálazom az emlékeimet.

Konzervatív vizelés

2010-10-05T23:57:00.003+02:00

Lepisiltem a vécét. A betokosodott, ósdi nézeteknek megfelelő részét.

Well, fuck me silly

2010-10-04T13:52:00.000+02:00

Egyszer csak három szőke lánnyal többen lettünk az irodában. Pali főnök válogatta össze őket, úgy mint a Pussycat Dolls-t valami brit pasik. Így hát nagy rajongás, szomjas érdeklődés, szőke hajszálak és némi tekintély is övezi az 50 éves Pali főnököt (néha egyenesen a klasszikus tündés jelenetbe illően, összekapaszkodó szőke szépségek táncolják körbe a középen mosolygó herceget).
Az összes kalap a földön.

A fotókiállítás még nem képmutatás

2010-09-30T10:40:00.005+02:00

Aki valaha is olvasott egy Márai kisregényt (vagy könyékig nyúlt a még meleg bálnazsírba, mittomén), nem lehet nem tudatában az emberekben (mindenkiben!), még hangadás előtt lejátszódó monológoknak, amik gyerekesen őszinték, felnőttesen ellentmondásosak, nevetségesen egyszerűek. Szóval na, ösztönlények, amiknek a kifejlett egyedei a párbeszédek.
Mégis csak az udvarias és elnéző mosolyt látom mindenki arcán.

Civilizációs problémák, első bekezdés

2010-09-21T00:54:00.003+02:00

Nincs nyugtom, amíg ki nem derítem, hogy honnan emlékezett a testem arra a bárgyú táncmozdulatra, amivel eltörtem két lombikot a pince sötétjében.

Ha én nem vagyok, szeptember 18 sincs számomra

2010-09-19T13:55:00.008+02:00

Az idei mézfogyasztásom (remélhetőleg) szeptember 18-adikán tetőzött, megközelítőleg 5 kávéskanál per órás sebességnél. Ez, a nap végére, körülbelül 350g vegyes virágmézet jelentett. Lássuk csak, nagyjából 6 dolgozó méh zümmög 90 napig virágról-virágra, 1 kávéskanálnyi, vagyis 7g mézért (nettó, szegények nem tudják, hogy hova megy a nyereség)...mmhhmmm...egy óra alatt 30 méhnyi méz, egész napra 300 méhnyi. Feltéve, hogy a nyereségre éhes, csípésektől megkínzott arcú, véreres szemű méhész nem lapátolt finomított cukrot a mézhez, megközelítőleg 10 óra alatt 300 méh egynyári munkáját nyelte el a szervezetem, vagyis az én magyarországi munkabéremre átszámolva, a méhek munkáját kiváltotta nagyjából 35-40 perces emberi (pffh) munkával (ami persze nem kifejezetten virágos réteken zajlik). Fölösleges említeni, hogy ha a méheknek is lenne szakszervezete, akkor idén a szeptember 18-adika teljesen másképp alakult volna számomra. Teljesen.

Ugyanezen a napon, 1454-ben, a Német Lovagrend vitézei (emésztés hiányában, de nem kevésbé hatékonyan) szarrá kaszabolták a lengyel hadakat a konitzi csatában. Nem kevésbé fontos.

!Osztalékot a kiszolgáltatott és esetenként levérezett virágoknak!

Évszak (amit a titánok választhattak fizika helyett)

2010-09-18T17:19:00.001+02:00

Ősz (amikor lehullanak a megsárgult tantuszok)

Üzenet a múltbeli énemnek

2010-09-09T21:33:00.004+02:00

Megkaptam az üzenetet....rohadt iszákos. Az összes múltbeli én, mind zsarnokoskodó, cinikus egyeduralkodó, mindig az van, amit ő akar, s nekem semmi beleszólásom nincs.

Üzenet a jövőbeni énemnek

2010-09-09T00:59:00.000+02:00

Ha legközelebb is megiszol két csupor forralt bort, ne ijedj meg ha hirtelen mindennek értelme lesz, még a 13 óra, zöld fényben izzadó pincének is. Fasza tag vagy.

Jelenem kegyelem

2010-09-07T23:19:00.000+02:00

A kutatómunka a fúziós elmélet fúziós modellje: a tüzes kíváncsiság még tüzesebb eredményeket szül, amik majd még jobban tüzelnek, ez az a tűz, ami nem pusztít, hanem káosz nélkül formál.

/

A szájszélre spriccolódott alga-herbicid-etanol egyveleget, a begombásodott hűtő-/fűtővízből frissen kivett jobb kézzel (szinte azonnal megbánja) gyorsan letörli, majd háromféleképpen szemrevételezi az esetet: sötétben, zöld fényben, UV-fényben (fertőtlenít, de csak azért, hogy tiszta helyen okozzon bőrrákot).

...még aznap éjjel...

2009-12-14T22:30:00.000+01:00

A legrégebbi emlékem róla az az, hogy a hasán fekszek nagymamáméknál, kint vagyunk a kertben a felfuttatott szőlő alatt. A nap átküzdi magát a levelek között, s valamiért pihenő van és csend. Akkor még a king, a lion, a god among men volt nekem és én csak egy nevelésre és etetésre szoruló blöki. Aztán ott vagyunk a kicsi szobában és egyre csak azt bizonygatja, hogy nem lehetetlen megtanulni, hogy mire való a kicsi mánus és mire a nagy, mondta is sokszor, hogy take it easy, de csak ritkán tudtam megfogadni a tanácsot. Olyan 80-as évekbeli emlékkép, jóképű fiatalember volt, sármos, vállig érő félrefésült haj, szürke szemek. Nincs miért szépíteni, nem mindig volt hite a fiatal házasok ügyes-bajos dolgainak a megoldásában. Ember volt, ezt a buta, buta, buta fejemmel csak nagyon későn bocsátottam meg neki. De bennem hitt és én voltam a szeme fénye. Ugyanabban a kicsi szobában jöttem rá, hogy, hogyan kell megkötni a cipőfűzőt. Ő mutatta meg, de akkor már mindent magamtól akartam megtanulni. Megsimogatta érte a fejem. Azután már kevés dolgot engedtem, hogy megtanítson. Biciklizni, úszni, faragni egyedül tanultam meg, de mindig neki mondtam el először. Már kés is járhatott a kezemben, amikor kora tavasszal kivitt a mezőre szalonnát sütni. Ez volt az én igazi apa-fia napom, minden percére emlékszek, ma is meg tudom mutatni, hogy hol volt. Olvadozott a hó és megtanított tüzet gyújtani, s én rettenetesen büszke voltam, faragtam a nyársat, hordtam a gallyakat, fújtuk a tüzet, kapartuk a havat. Mikor szombaton bementem a kórházba és még magánál volt, elmondtam neki, hogy az volt életem legjobb napja, aztán hazudtam mint a vízfolyás, hogy reményt adjak. Mindent megtett a családjáért, ismerte azt, hogy milyen a diszfunkcionális család. Ócska helyeken dolgozott ha kellett, a menjünk magyarba dolgozni korszakban voltak idők, hogy az aluljáróban aludt, aztán nappal fel a térre, munkát keresni. Erről egy jó ideig nem tudhattam. Sokáig nem fogtam fel a golyós rágó igazi árát. Már nem volt meg a gyerekes bálványozás, de én felnéztem rá. Nagyobbacska voltam már, amikor végiggondoltam az összes ilyen meghurcoltatását, s dühömben bőgtem, hogy így meg kellett alázkodjon, hogy eltartsa a családját. Amikor azzal bölcsködött, hogy ő annyi idős korában még iskola előtt kiugrott úgy egyet a Szarkakőre, rekorddöntést fontolgattam, aztán később az első próbáknál rájöttem, hogy egy kicsit kiszínezte az emlékeket. Szerette ezt csinálni, színezett, túlzott, nagyokat mondott, de sosem rosszindulatból, csak mesélt. Ha rajta múlik, a magyarországiak olyan helyként ismerik meg Erdélyt, ahol a medvék kezet ráznak a rendőrrel, ha az lefülelt egy tündért. Ezermester volt, mit mindenki az ő nemzedékéből, mindent feljavított, még a valóságot is. Túl büszke is volt és ezt én is magamban hordozom. Persze a legtöbb dologra joggal volt büszke, a maradékot pedig valószínűleg akkor fogom megérteni, amikor már én is egy gyereknek magyarázok. Életemben egyszer láttam sírni, amikor meghalt az édesanyja, bement a szobába, lefeküdt a kanapéra és egy szó nélkül keservesen zokogott. Sohasem hallottam panaszkodni, mindig azt mondta, hogy inkább százan irigyeljék, minthogy egy ember is sajnálja. Ha a fiatal túlfűtött fejemmel türelmetlen voltam édesanyámmal, ő nyugtatott le érvekkel, ha engedtem a kioktatásnak, s pofonnal ha átléptem a határokat. Felnőttként is mindig ő intett türelemre. Eltávolodtam tőle, s rettenetesen bánom, többet soha nem hihetem, hogy mindig van holnap. Most kapaszkodok minden kicsi emlékbe. Amikor eldobtam a nyelvtan könyvet, a kezembe nyomta Rejtő Jenőt, amikor befejeztük a kicsi házat, én a kezébe nyomtam az én kezemet. Száz dolog miatt voltam dühös rá és millió dolog miatt szeretem. Eszembe jut az összes anekdótája, gyerekkori története, Gazsi tata, Ila mama, Csabi, Csipike bácsi, az ő világa, úgy, ahogy ő látta, a vastag parizerrel, az udvaron kifőzött koponyával, az oroszhegyi bácsikával, a mobrájával. Már senki sem fogja úgy látni a világot, ahogy az én édesapám látta és ez rettenetesen hiányzik. Fájdalmasan hiányzik. Sok utolsó dolgot akartam volna még mondani neki.

Gondolatok tere(l)getése közben

2009-11-29T19:13:00.000+01:00

Minden nemzedék megálmodja a tökéletes világot, de még mielőtt megizmosodhatnának rájuk kényszerítjük a mi világunkat.

Nem felháborító, hogy amiben élünk, a diplomácia miatt, csakis a legkisebb közös többszörös lehet?

Vajat hágattam

2009-11-10T17:28:00.000+01:00

S most úgy nézek ki, mintha a hajam egy része megijedt volna a füleimtől.

Egyszerűsített kristályszerkezetek

2009-10-26T16:01:00.000+01:00

Hát, megnyugtató oldala is van annak, hogy a személyemet, annak minden ágazatával, le tudom írni az átlagos férfi viselkedési formáival. De főleg keserű. Egyrészt ugye, az előző örömére még szakállat is növesztettem, próbálom ráhangolni magam a nemtörődöm hímsovinozmusra. Másrészt, hát, az emberben van egy kép önmagáról, olyan szép, keretes, jórészt anyuka s más, bókokból kifogyhatatlan emberek rajzolták, s ez olyan átlagosra simul. Olyan semmire.

A múltkor ott voltam a vécén, papírból hajtogattam egy röntgendifrakciós készüléket a délutáni vizsgálatokhoz, s errefel beül a mellettem lévő lyukba Istók főnök. S ereszti. Azt se tudtam hirtelen, hogy mit csináljak, mondjam neki, hogy egyen több rostot?, vagy, hogy inkább hasizomból? S így inkább nem szóltam semmit. Akkor is olyan átlagosnak éreztem magam. Ha egy filmben lettem volna és a feltehetőleg tehetséges forgatókönyvíró szépen kikerekíti a karakteremet, akkor bekopogtatok az ajtón s megkérdem, hogy hívjak-e valakit, hogy segítsünk megnyomni, vagy, hogy megfutott, mint DNS a gélen, mi?

Ha egy adott helyzetben nem úgy viselkedünk, mint ahogy azt elvárnánk magunktól, nem kell azt kérdezni, hogy ez még mindig én vagyok-e, ezt úgy nevezik, hogy képmutatás.
Evolúciós szempontból az ember egyik leghasznosabb tulajdonsága. Magánéleti szempontból pedig egy kolonc.

A magánélet egy evolúciós zsákutca.

Lehetséges volna?

2009-10-06T09:51:00.000+02:00

Van egy elméletem. Az utolsó dolog, ami a köldökzsinoron átmegy a lányok szervezetébe, még mielőtt az leesne vagy elvágnák, az az érzelmi zsaroláshoz való képesség.

Self medication

2009-09-22T11:21:00.000+02:00

Nem a kézenfekvő "orvosi" értelmében. Furcsa, de először nála értettem meg, hogy mit is jelent igazából: olyasmi mint amikor a tudatod és az az alatti öntörvényűen kihasználja az összes gyengeséged, függőséged, csakhogy kimentsen abból az állapotból ami teljesen letörne.
Mindenkinél látom, van aki eszik, van aki iszik, van aki dolgozik, sokan tévéznek, én például a lehető legtöbb dolgot próbálom letölteni a netről. A linkvadászat nyugtató.

Ördögök köre

2009-08-17T09:03:00.000+02:00

Olyan ütemben növekszik a bicepszem által a testfelületem, hogy hamarabb kellett vegyek tusfürdőt, mint általában.
A női magazinok biccse lettem.

Na fasza

2009-08-06T11:53:00.000+02:00

Most már lassan nem hiszem, hogy a pesszimista beszél belőlem, mikor úgy gondolom, hogy az ember ha akarna se tudna önmagánál nagyobb dolgokkal törődni. Foglalkozik velük, de nem törődik.
Világmegváltó gondolatok ide, konstruktív aggódás az erdőírtások miatt oda, s, akkor jön egy pici szikra az erdőtűznyi gondolatok mellé. Teszem azt hirtelen nem ismer magára valaki, ugye az élet csupa változás, és egyre nehezebben azonosulunk a pl. 5 évvel ezelőtti énünkkel. Ennek a kicsi szarnak akkora árnyéka van, hogy befedi a Hargitát az összes tar részével együtt, a fotoszintézis tudományágát teljes terjedelmében, valamint az összes felelőtlen politikai tettet.
De ugye mit ér a fontosságot tulajdonító gondolat fontossága. Minél tovább fűzi ezt az ember, annál inkább csak tátott szájjal áll a saját maga komplexitása előtt, leveszi a kalapját s nagyságos úrnak szólítja saját magát, s közben azt hiszi, hogy minden más élő dolog, sőt élettelen is, ezt teszi.

Gőgös, nárcisztikus uralkodó lett az ember, és nem hibáztatható, ha hibáztatnék valakit, rámszakadna az egész gőg-teher, én is csak az vagyok, meg se próbálok más lenni.

Nézem, látom s felejtem

2009-07-15T17:06:00.000+02:00

Ha tényleg és úgy igazán követhetően és valóságban inspirálnának a filmek, akkor nem csak 5,25 kiló súly lenne a súlyzómon.

Mi a fene?

2009-04-10T19:30:00.000+02:00

Há esküszöm, mindenki engem szívat? - mondta az amúgy szimpatikus fiatalember forrófejűen, de csak ennyire futotta, mert nagyon lekötötte a kényszerzubbony. Ugye.

Ha valaha is megdöntik a darwini természetes kiválasztódás elméletét, hát az érvek között biztos benne lesz az emberi gondolkodás. El tudom képzelni, hogy valamikor előnyös volt, de most már a saját életét éli, s felőről mindent. Képes elküldeni a testet értelem után kutatni. Képes szívatni engem.

Ha gondolkozol, biztos rátalálsz a problémára, s a probléma természete lenyűgöző az értelem számára, mert nem engedi el, nem is akar senki a problémán túl nézni. Neaggyisten, megoldani. Problémában heverészni, problémát kávézni és enni, problémát ültetni, problémát fésülni, fasza dolog a probléma. Még szerintem is, pedig engem szívatnak.Ugye.

Level UP

2009-03-26T09:32:00.000+01:00

Na végre sikerült felülkerekedni az első negyeden. Az első 25 évben az ember nem nagyon tudja, hogy kit magázzon, kit tegezzen, nem ismeri az ember az alapvető különbséget a klorofill-d-s Acariochloris és a klorofill-a-s Synechocystis között, nem igazán tudja, hogy mi a következő lépés, ha a piacon az első alkudozás-kísérlet nem jön be, nem elég élelmes na. De így, az első negyed után, mintha levedlettem volna 25 karácsonyi pizsamát.
Kaparok rájuk egy kicsi port, úgy ahogy a kutyák.

Kutyaévekben amúgy már aggastyán vagyok, és Kócos a nevem, szeretem a csontot és egy büdös, rágott labda után rohangálok egész nap.

Tejtermékek mértéke

2009-02-06T16:20:00.000+01:00

Ha minden fenékig volna tejfel, akkor ki sem szedné az ember az arcát a tányérból. Néha hülye finom, ahogy nagytatám szokta mondani, s néha pedig úgy elromlik, hogy a naív barna szemeim percről percre újrakalibrálják a pillogtatási ritmust.
Nem bírom követni. Apróságok, mákszemek, porszemnyi dolgok válnak nála gránittömbökké. S ahogyan a felszíni gránittömbök sem olyan tömör dolgok (köszi geológiában jártas barátok, unalmas tíz perc volt a magyarázat, mint általában a kövek, de legalább felhasználtam), mint ahogy azt a nevük sejtetné, elporladnak nagyon hamar. S én ott vagyok a keserűvel a hasamban. S nincs hova mondjam, hogy keserű. Mit csinálj ha megkeseredik a tejfel?

Taszigálom az életet

2009-01-24T17:58:00.000+01:00

Nem kell ahhoz zseninek lenni, hogy valaki észrevegye a változást. Mindig rendesen be van gombolva a kabátom, a nadrág nem lóg rajtam annyira és rendszeresen meg vagyok csókolva.

Kemencéből fúj a szél

2008-11-19T12:05:00.000+01:00

Hát ilyen nincs. Ha elhinném, akkor lehet, hogy megszűnne létezni.

Mint amikor a csuporból elpárolog a tea

2008-11-12T11:24:00.000+01:00

S visszamarad a teafű s miegymás a falán. Valahol így érzem magam. Kicsit üresnek, kicsit száraznak. Valami elpárolgott belőlem, valami ami ugyan nem a lényeg volt, de kell ahhoz, hogy a lényeg értelmet nyerjen....próbálok ragaszkodni a teáscsupor metafórához. Hacsak az a valami nem az a képességem, hogy visszatartsam a sok filozófikus ökörnyálat, akkor nagy szarban vagyok, mert nem tudom, hogy szerezzem vissza.

Helyzet: jobbról Csanád, balról Szerénke, alul gatya, fölöttem a Mindenható, mögöttem Donatella karattyol valami pénzről, de nem arról, amivel tartozik nekem, előttem a betűk.

Emlékeztesd Donatellát a pénzre, lehetőleg késő délután, és ne röhögés közben.

Tegnap láttam egy pelét az egyik fa tövénél, na annak például volt értelme.

Zavaros mint a mézes tea

2008-11-06T14:13:00.000+01:00

Egyrészt édes, és néha meleg, de rettenetesen zavaros.

,

2008-11-03T11:47:00.000+01:00

És tudom mi a bajom, engem még sosem választottak valakivel szemben. Ha meg kéne fogalmazzam, hogy mire vágyok, az az, hogy engem válasszanak valakivel szemben. Na de ki nem vágyik erre.
Úgyhogy marad az örökös versengés, melldöngetés, cicomázás, hazugságok, lódítások hada, stratégia, taktika, ki mit gondol, kasztok, kritériumok, csoportok, mély lélegzet és az egész előlről.
Hülye, hülye ember, kellett neked komplikálni egy jól működő rendszert.

Holland megszállás

2008-11-03T09:56:00.000+01:00

Holland amazon vette birtokba tegnap éjjel a szobámat. Egy részét legalábbis. S abból is főleg a talajt.

Halottak napja

2008-11-01T22:25:00.000+01:00

Azonnal rájöttem, hogy halottak napja van, mert egyszer nem az enyém volt, az biztos, s én élek...már úgy ahogy.

Nem kellett sokáig várni a csalódásra, erre az egyre sosem kell várjak, legtöbbször még elébe is megyek. Elegem van a határozatlanságból, s mindenem sajog a pár napos kedvesség után, tegnap kialakult helyzettől. Az esély legyen esély, s ne csak egy hóbort a szeles őszi délutánokon, a fenébe is.

S milyen hülye szokás az, hogy Szegeden 8-kor bezárják a temető kapuit halottak napján? Most dobjam be az égő gyertyát? Nem fogok temetőt lincselni basszus.

Valami világít

2008-10-30T14:30:00.000+01:00

Most az egyszer észrevettem. Nem ment csak úgy el a szemem s más nem tapintható érzékszervem előtt. Szóval borúra derű.
Kezdődik azzal, hogy otthon jót traccsoltam, s habár nem volt olyan szép az otthoni tájkép mint máskor, jól telt.
Visszajöttem és kiélhettem magam valami plakátokban.
Felkértek egy jó nagy körlevél moderátorának. Végre felismerték bennem a vezért. Hamarosan majd csalódni is fognak, de én azt is alkalomhoz illően tálalom.
Itt is jót traccsoltam.
Újra van remény Olgánál. Végre felismerte bennem a ledért. Hamarosan csalódni fogok, de azt is alkalomhoz illően tálalom majd.
Hozzám fordultak számítógépes segítségért és csuklóból megoldottam a problémát. Van egy hajzuhatag ami alatt most vigyor ül ki egy arcra. Itt nem lesz csalódás, ez már úgy van tálalva.
Úgy fúj a szél, ahogy én szeretem, melegen, ősziesen, kalandosan. A haj azért hiányzik.

A mai nap és korunk tanulsága, hogy alkalomhoz illően kell tálalni a dolgokat. Pont ezért nem káromkodtam bele ebbe a bejegyzésbe.

A víz, a bor, s a prédikáció

2008-10-20T15:30:00.000+02:00

Fábián tanár úr hozta ki belőlem annak idején a legbölcsebb középiskolás gondolatomat: azért tantárgy iskolában a történelem, hogy az emberiség tanuljon a saját hibáiból. Ki is nevetett, mikor kimondtam, mondva, hogy ha tényleg tanulnánk a hibáinkból, akkor nem lenne történelem.

Szóval csak viccelődtem Csengével, igaz, ami igaz egész nap elég keményen szúrkáltam hülye viccekkel. Ami nekem vicc, vagy esetleg még egy pár embernek, hát az csak nekem vicc s még egy pár embernek. Ilyen szempontból hajlamos vagyok homogenizálni a baráti körömet. Fenébe. Újabb jellemhiba.

Sokkal jobb ha fúj a szél

2008-10-18T13:35:00.000+02:00

Jobbról Csanád, balról pedig egy görög szendvics. Mindkettőt meg kell emésszem.

Ki tudja miért, mostanában csak olyan könyvek kerülnek a kezembe, amikben az ember, emberi mivolta felülírja a történeteket. De még bent az irodában is. A pletykálás kezd epikus méreteket ölteni, tartalomra és mennyiségre nézve egyaránt. Felvázoltam nagyvonalakban, ami persze nem teljes és magamat ki is hagytam, mert én még az anyaméhben is szentelt vízben úszkáltam:

Kívül ropogós, belül puha

2008-10-15T18:17:00.000+02:00

Megint gyenge voltam. Elolvastam az egyik kedvenc könyvemet: Izmael, Daniel Quinn-től, feltöltött, s engedtem a kísértésnek, azt hittem, hogy erős vagyok. Nem voltam az. Elmentem, találkoztam vele és ugyanabba a vödörbe kerültem vissza, ahonnan pár hete megpróbáltam kimászni. Rühellem ezt a Bridget Jones-féle taktikázást, hogy érdektelenséget színlelünk, hogy ráharapjanak a horogra. Igazából nem rühellem, de már túl mélyen benne vagyok, s víz alól nem lehet halászni, innen vagy kifogják az embert (?) vagy nem. Csak a kíváncsi pillanatokban hoznak felszínre. Azt hiszem ez benne a sport, ahogy mondani szokták...valakik.
Csokorba fogva a dolgokat, ezt úgy nevezik, hogy öngól.
Héccencség, s a faszomba.

Azok a döntések

2008-10-10T14:23:00.000+02:00

Vannak időszakok, amikor hihetetlenül könnyen navigálok a fontos döntések között. Szinte tévedhetetlenül, úgy, hogy még a fülem mögé is magabiztosság van tetoválva, kimondom, s aszerint cselekszek. És furcsamód ezek a döntések egytől egyig helyesnek bizonyulnak.
Aztán napokig vagy hetekig képtelen vagyok dönteni valamiben, rágódok, szenvedek, fogyok, gyalogolok, ordítanék (de már senki nem mer - Alvin és a mókusok). Átlagemberként, aki próbálja felfogni a lét gubancos faszságait, felteszem magamnak a kérdést: mi a különbség a két helyzet között?
S basszus, igazából semmi, ha már a döntés pillanatában magadénak érzed a dolgot, akkor a következményeket is helyesnek ítéled meg. S ha a probléma felvetésénél nem ugrasz nagyobbat mint amekkora a kerítés, és tisztában vagy azzal, hogy egyfelé úgyis kell dönteni, mert hanem csak annál hosszabb ideig várakozol az elágazásnál, akkor könnyű elszánni magad.
Ha másra nem is jó az a morális nevelde, amit amcsi filmnek neveznek (dehogynem jó), hát erre tökéletes: positive thinking and commitment.
De ki a fene tudná ezt alkalmazni, ha egy lányról van szó.

Az angol nyelv

2008-10-08T16:41:00.000+02:00

Csak a miheztartás végett, jelenleg legalább 5-féle furcsa kiejtéssel daráljuk az angolt az irodában: bolgár, azerbajdzsán (azeri), olasz, román és magyar. Az utóbbi alcsoportjai a székelyek és a szegediek. Élmény hallani minket, hogy mennyire el lehet ferdíteni az akciófilmek szent nyelvét.

Egy fiú és egy lány (és egy ló - AliG) közti barátság

2008-10-05T14:51:00.000+02:00

Már akinek fontos a meghatározás.
Csakis szigorú feltételek mellett létezhet. A legfontosabb tényező egy harmadik személy létezése, aki miatt alapból tabu bizonyos határok átlépése.
Olga valahogy úgy képzelte el, hogy harmadik személy létezése nélkül, úgy, hogy részemről már minden az asztalon van, legyek az eunuch-ja. Szerencsére a napokban egy helyre görgettem az összes golyómat, s habár még mindig bénító érzés a közelében lenni, nem leszek senkinek sem a vigyorgó kurvája, aki minden nap fél a visszautasítástól, és retteg attól, hogy bármelyik pillanatban lecserélhetik.
És igen, tudom, hogy Boróka csak addig barátkozik velem, amíg vissza nem jön Zorán, de ott már teljes a képlet, s egyikünk sem akar többet a másiktól, mint amennyit a magyar-török felebaráti kapcsolat diplomáciai mércével megenged.
Ejj, milyen szívesen elmennék most fát hasogatni.

Vasárnap este

2008-09-28T19:18:00.000+02:00

Vasárnap este van Szegeden és nagyon hosszú idő óta megint Istvánnak érzem magam, ami ugye egyrészt fasza, mert lényegében annak neveltek, másrészt nagyon szar, mert az a tag csupa olyan döntést hoz, ami kátyúba vezet. Lehet, hogy imádom a kátyúkat. Lehet, hogy azt se tudom, hogy mi az a kátyú? Lehet, hogy nem kéne magamról harmadik személyben beszélni, mert egyrészt ijesztő, másrészt Hankiss Elemér (képtelenség csak a családnevét használni) szerint ez az "én"-vesztés végső fázisa. De az is lehet, hogy megint Stephen King regényt kéne olvassak Hankiss Elemér helyett, akkor legalább vérengző kutyák köré építeném a mondanivalómat. Az az egy biztos, hogy keménynek kell lenni mint a rokk, mert azok a rohadt vérengző kutyák nem tágítanak.
Ma Ópusztaszeren voltunk Nikivel, pedig annyi kedvem se volt menni né, nagyon világi dolgok miatt, kellett volna a belépő ára, hogy memóriát vegyek. Fúj fogyasztói társadalom, de meggyónom s le van tudva, ugye?
Érdekes, hogy a törökök fejében az a 160 éves török uralom, nem hatalmi nézőpontból maradt meg, hanem együttélésként. Legalábbis Niki ennek hívja.

Az ősznek is egy fordulója

2008-09-14T15:28:00.000+02:00

Hihetetlen, hogy mennyire megtévesztő tud lenni a felnőttkor. Mikor az ember elhiszi egy pillanatra, hogy már képes felelős döntéseket hozni akkor pukkan egy nagyot a világa.
De én tudom, hogy mi folyik itt, Gorgoth nagyúr kiválasztottja vagyok. Kiszemelt engem, hogy az univerzum RX-452 -es szektorában rendet teremtsek, s ezért ez a sok megpróbáltatás. Ha fizikailag és lelkileg is megfelelőnek találtatok, akkor jövőtől már a szaros martalóc felkelőket szívatom valamelyik zöldes-sárga bolygón.
Csak ezek a lelki tesztek ne lennének ilyen kegyetlenül fájdalmasak.

Szív vagy akarat?

2008-09-13T11:36:00.000+02:00

Azt hiszem én is belépek azoknak a sorába, akik belépanaszkodnak a hálózatba. Hankiss Elemér egész pontosan 2 és fél oldalon elemezné, hogy ez mennyire oldja az ember egzisztenciális szorongását, milyen formában tagolja ez az időt, ad reményt és értelmet az életnek, stb. Üres duma, mint tizedikben, magyar órán, kielemzik az ember végbelét is, ahelyett, hogy a lényegre figyelnének oda.
Szóval itt a lényeg: Olga nem szeret engem. Ilyen kevés a lényeg, nincs sok magolnivaló rajta, s most nyomorulttul érzem magam.
Az a nagy bajom, hogy nem tudom azt mondani, hogy ott nyuvadjon meg a határozatlanságával, ott ahol van, nem tudnám őszintén mondani. Valami furcsa "tartsuk tiszteletben az ember független döntéseit" mozgalom fattya vagyok, egy töketlen mutáns. Azt már rég megtanultam, hogy a miért kérdéseknek csak az anyagi világban van helye, s azt is, hogy az önsajnálat ritkán szexi. Megint rokker kell legyek, fekete póló, tüzijáték a háttérben s féltérdre ereszkedés mindenféle különösebb ok nélkül.
Nem lehetett követni? Tökéletes. Menj, olvass Hankiss Elemért.

Egy éve lesz

2008-09-01T09:55:00.000+02:00

Van mondanivalóm, annál is inkább, mert a sejtkultúráim még nem elég zöldek. Jövő hónapban egy éve lesz, hogy Szegeden élek. Talán megérte.
Nagyvonalakban: mesteri és tanítás után meggondolatlanságból és valami megmagyarázhatatlan által vezérelve hazaköltöztem Kolozsvárról, otthon először nem volt munka, aztán majdnem lett, ami viszont nagyon lett, az a veszekedés a majdnem lett munka miatt, aztán lett munka, de kiderült, hogy nagyon szar, kiállhatatlan emberekkel (1 kivétellel), jelentkeztem egy szegedi továbbképzésre, fogytam 5 kilót, amíg sikerült eldönteni, hogy maradjon a szar meló, amiben pénz volt vagy menjek a bizonytalan továbbképzésre, eljöttem a továbbképzésre, az elején kiábrándultam belőle, a közepén belejöttem, a végén is kiábrándultam belőle, megismertem egy csomó más nemzethez tartozó embert, szereztem egy csomó barátot, nagyon jó barátokat, berobbant egy hatalmas csalódás (úgy túnik, hogy szerelmi), fogytam miatta vagy 5 kilót, jelen pillanatban egy másik csalódás közepén vagyok (ha az előző szilveszteri petárda, akkor ez a hiroshimai bomba), megint fogytam vagy 5 kilót, aláírtam egy papírt, amin az volt, hogy el akarom végezni a doktori képzést itt Szegeden, és tényleg, el akarom végezni!
Összegezve: én+Szeged= -sok kiló testtömeg (akárhogy is számolom, negatív az eredmény)
A történeteim szereplőinek megváltoztatom a nevét, nem titoktartási okokból, hanem mert jólesik az egészre egy kicsit kívülállóként nézni.